NomádÉtel.hu Tehetségkutató - Nyerj profi videoklipet!

Az ízletes, ősi hangulatú étkeiről híres NomádÉtel.hu tehetségkutató versenyt hirdet magyar népzenei forrásból is merítő együttesek számára. Ennek megfelelően autentikus népzenei, valamint folk-rock, világzenei formációk jelentkezését egyaránt várjuk, sőt, olyan együttesek is jelentkezhetnek, akiknek csak a pályázatra beküldött zeneszáma van kapcsolatban a magyar népzenével.

A felvétel minőségére, a zenekar előéletére vonatkozóan nincsen semmilyen kitétel, egyedül a zenei, esztétikai, művészi tartalom számít.

A jelentkezési határidő: 2010. szeptember 30. éjfél

Leadandó: A jelentkezéshez mindössze a zenekar elérhetőségit, bemutatkozó szöveget, képet, egy darab zeneszámot kell elküldeni mp3 formátumban a marketing@nomadetel.hu címre. (csatolmányként, vagy óriásfájlként pl. a www.sendspace.com segítségével)

A jelentkezők közül a versenybe beválogatott együttesek zeneszámait október 1-jén publikáljuk a NomádÉtel.hu Facebook-oldalán. A tehetségkutatót az a zenekar nyeri, akinek a zenéjét legtöbben „kedvelik” október 30-án éjfélig.

A fődíj egy professzionális videoklip, ezen túl stúdióidőket, próbatermi bérleteket, valamint további értékes és hasznos díjakat lehet nyerni. A szavazók közt is kisorsolunk díjakat, így még inkább megéri véleményezni a pályázó együtteseket. A tehetségkutató egy fergeteges koncerttel zárul novemberben, ahol az első három helyezett zenekar fog játszani!

Részletek: www.nomadetel.hu, www.facebook.com/nomadetel

Rég óta nem vettem billentyűt a kezembe, illetve vettem, csak nem blogírásra használtam. Most már írnom kellene valamit, kicsit olyan hiányérzetem van emiatt, de valahogy mostanában……az utóbbi egy-két hónapban találtam valami sokkal fontosabb elfoglaltságot magamnak, ami szinte száz százalékig kitölti minden fölös percemet. Nem baj ez, mert nagyon élvezem. Kicsit fontosnak érzem magam ettől legalább…

Azt nem mondom, hogy olyan sok minden történt velem amióta nem írtam blogot, hogy oldalakat tudnék regélni, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy hosszú idő óta most érzem magam a legjobban, bár nem minden úgy jött össze, ahogy elterveztem Pestre való felköltözésem előtt, de azt csinálom, amit szeretek, ami nagyon fontos nekem. És azt hiszem pont ez a lényeg.

Nem léptem ám meg teljesen innen, mert azért folyamatosan nyomon követtem az írásaitokat, de úgy döntöttem ezentúl nem fogok hozzászólni senki posztjához, bármennyire is késztetést érzek rá. Hogy miért?...Jó kérdés, de magam sem tudom a választ rá. Azt hiszem, egyszerűen csak meguntam, már nem olyan fontos ez nekem.

Első és talán legfontosabb számomra, hogy elkezdtem JobbTaxis barátomnak segíteni a társaságnál. Szinte már a kezdetektől részese vagyok a dolgoknak, de most, hogy ott vagyok benne teljesen, valahogy más, mintha kicsit a sajátom is lenne…..és még jobban szeretem csinálni, mint eddig, bár nagyon sok energiámat kiveszi. De nem bánom. Ezentúl azonban Nemzeti Taxi néven kell majd keresnetek bennünket. Kicsit változtattunk, így talán elejét vehetjük további félreértéseknek, vádaskodásoknak, előítéleteknek…..számomra azonban továbbra is JobbTaxi marad.

Barátaimmal megalapítottuk a Kárpát-medencei Sport és Kulturális Hagyományőrző Egyesületet, ahol én töltöm be a Felügyelő Bizottság elnökének a posztját….hiába no, fontos ember lettem. :-)

Szeptember 11-re már előkészületben van szervezésünkben egy, remélhetőleg hagyományt teremtő, rendezvény, amely terveink szerint Kistarcsán kerül megrendezésre, egybekötve a városban felállítandó Trianon emlékmű legalább tervezési költségeinek az összegyűjtésével. Ha minden igaz, lesz ott Nemzeti konyhák utcája (Kárpát-medencei specialitások területek szerint), Nemzeti kézművesek utcája (te is csináld meg magad a kézműves mesterek segítségével), Nemzeti Népviseleti ruhabemutató, Néptánccsoportok ( felvidéki, erdélyi csoportok is) bemutatója, sport bemutatók ( cselgáncs, kispályás foci, stb.) és ezen programokhoz kapcsolódó koncertek.

Szerintem nagyon jó lesz, bár a program még kicsit kiforratlan, de dolgozunk rajta.

Utolsó postom egy felhívás volt, amelyben az árvízkárosultaknak gyűjtöttünk pénzbeli és más jellegű adományokat. Nos, itt szeretném megköszönni, mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult ezen akciónk sikeréhez. Közel húsz millió forint gyűlt össze és rengeteg tárgyi adomány. Ha minden igaz, a hétvégén kerül átadásra, bár még az időpont kicsit bizonytalan, még szervezés alatt van.

Röviden ennyi. Nem akarok litániákat írni, „ismervén” az itt blogolókat úgy sem tudok olyat írni ide, ami ne váltaná ki egyesek ellenszenvét. Annyi baj legyen!

Legyen azért szép napotok!

Az elmúlt hetekben mindannyian megtapasztalhattuk a saját bőrünkön, hogy mekkora ereje van a természetnek. Láthattuk, amint a máskor csendesen csörgedező folyók, patakok az elmúlt hetek esőzései nyomán nagy, hömpölygő vízfolyammá változtak szinte órák leforgása alatt.

Sokan azonban el sem tudjuk képzelni, milyen nehéz helyzetbe kerültek most a Sajó, Hernád és Bódva mellett élők, sokan egy élet munkáját kényszerültek hirtelen maguk mögött hagyni.

A WebMánia Records Független Lemezkiadó adománygyűjtést szervez az árvízkárosultak megsegítésére, melynek keretében emelt díjas telefonszámon várjuk minden jóérzésű és segíteni akaró honfitársunk hívását. Minden hívással 200-ft-ot juttat az árvízkárosultak javára. Ezen kívül szívesen veszünk másfajta (bútor, ruhanemű) felajánlásokat is.

Az adománygyűjtő telefonszám, melyre az sms-eket és a hívásokat várjuk:

06-90-643-243

Egyéb felajánlásokkal a info@webmaniarecords.tk e-mail címen lehet jelentkezni.

A gyűjtés média támogatói: VIVA TV, VIP TV, Bedlam Records, Gold Records, Juj.hu

Az adományokat a WebMánia Records a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szendrő település lakosainak megsegítésére fogja fordítani, melyet a www.webmaniarecords.tk oldalon közzétett közönség szavazás alapján a felajánlók szavaztak meg. Az átadásról televíziós felvétel készül, melyet a VIVA TV és a VIP TV is sugároz majd. Az összegyűlt adományok helyszínre szállítását a JobbTaxi vállalta fel.

Eddig összegyűlt felajánlások összege: 15.647.600 Ft, melynek alakulása folyamatosan nyomon követhető a WebMania Records weboldalán.

MEGHÍVÓ

A SZÉKELY FÉLSZIGETRE

A Székely Pajzs Egyesület szervezésében

2010. július 2. és 2010. július 3.

között a Székely Pajzs Napok keretében megtartásra kerül a

SZÉKELY FÉLSZIGET

a Zetelaki Gátnál.

Jelmondatunk:

Ami a léleknek hit,

a szellemnek tudás,

a testnek jólét,

az a nemzetnek felemelkedés.

Egész napos hagyományőrzési programokkal várjuk a látogatókat.

A hangsúly a székely kultúra és hagyomány ápolása, őrzése, megismertetése, ezért híres helyi népi együttesek, történészek tartanak előadást, illetve híres nemzeti rock együttesek lépnek fel.

Mindkét nap történészek tartanak előadást: Obrusánszky Borbála a hunok történetéről, dr. Bakay Kornél a székelyek történetéről, Szakács Gábor és Friedrich Klára a székely rovásírásról, Bíró János a székely fafaragásról tart előadást, dr. Magyar Gábor pedig a magyar életmódról, életérzésről.

Mindkét este hagyományőrző koncertek lesznek, fellép a magyarországi Dobogókő zenekar, FankaDeli (először Erdélyben) , a csíki nemEz, eljön egy Farkasok nemzetirock-banda (először Erdélyben), illetve Szakács Gábor és zenekara (először Erdélyben).

Szerepel a máréfalvi néptánccsoport, a székelyudvarhelyi Gereben együttes, a székelyszentmihályi citerazenekar, valamint népdalénekesek, például Zetelakáról Bokor Tünde és az Ausztráliából érkező Balázs Éva, és mások.

Az egész napos program részeként a közönség megismerheti az őseink által ránk hagyott fegyvereket a székelyudvarhelyi Szik Baranta Csapattal, különböző sportolási lehetőséget biztosítunk a fiataloknak, „gyermeksarkot” a Kalamáris Egyesület jóvoltából.

Péntek este tábortüzet rakunk a Nyári Napforduló megünneplésére, mely néhány nappal ezelőtt következett be és mellyel köszöntet mondunk az éltető energiák megújulásának, az élet újjászületésének, a Napnak.

Megtekinthető a várpalotai Trianon Múzeum vándorkiállítása, kézművességre tanítják az érdeklődőket, például ostorfonásra, nemezelésre, mindkét nap gyalogtúrát szervezünk Zete várához. Pénteken lesz székely rovás verseny, amelyeknek a díjkiosztóját szombaton tartjuk.

A belépti díj kb.15-20 lej lesz.

2010. július 2 – PÉNTEK

11 óra                   – Megnyitó

- Köszöntő beszédek

12 óra                   – Bíró János előadás – A Székely fafaragásról, a tavalyi előadás folytatása

13 óra 30 perc   – Gereben Néptánccsoport bemutató

14 óra                   – Szakács Gábor és Friedrich Klára – Rovásírásról előadás

15 óra 30 perc   – Hernádvölgye Őrzői Középkori Hagyományőrző Egyesület

- középkori fegyverek bemutatója

- kard, tőrvívás, botozás, pusztakezes harc,

- ostor tűzzsonglőrködés.

- középkori hajítógép (trebusé) bemutató

16 óra              - Székelyszentmihályi Citerazenekar

16 óra 30 perc   – Székely Rovás verseny

17 óra 30 perc   – Balázs Éva népdalénekes

18 óra 30 perc   – Gereben Néptánccsoport bemutató

Koncertek:

19 óra 30 perc   – Farkasok

21 óra              – nemEZ

22 óra 30 perc   – FankaDeli

Tábortűz

Táncház reggelig

Egész napos programok:

- Harcmező

- Gyereksarok

- Kézműves foglalkozások

- Különböző sportolási lehetőségek

- megtekinthető lesz a Trianon múzeum vándorkiállítása

- túrázási lehetőség

2010. július 3     – SZOMBAT

11 óra                   – DR. BAKAY KORNÉL

12 óra 30 perc   – Ezüstfenyő zeteváraljai Gyermek Tánccsoport

13 óra                   – OBRUSÁNSZKY BORBÁLA

14 óra 30 perc   – Kecseti Néptánccsoport

15 óra                   –DR. MAGYAR GÁBOR

16 óra 30 perc   – Baranta bemutató

17 óra 30 perc   – Bokor Tünde népdalénekes

18 óra 30 perc   - Ezüstfenyő Zetelaki Tánccsoport

Koncertek:

20 óra 30 perc   - SZAKÁCS GÁBOR és ZENEKARA

22 óra –  DOBOGÓKŐ zenekar

Táncház reggelig

Egész napos programok:

- Harcmező

- Gyereksarok

- Kézműves foglalkozások

- Különböző sportolási lehetőségek

- megtekinthető lesz a Trianon múzeum vándorkiállítása

- túrázási lehetőség

A program még bővül!

A műsorváltozás jogát fenntartjuk!

Ha bármilyen ötlete, javaslata van, kérjük, jelezze a szekelypajzs@gmail.com e-mail címre, a 0740918023-as telefonszámra. Látogassa meg honlapunkat: www.szekelypajzs.ro

Nem hiányoznak szinte egyetlen megmozdulásról sem, ahol a magyarság hagyományainak ápolásáról vagy a nemzeti öntudat erősítéséről van szó. Gyönyörű vasparipáikkal egyfajta demonstratív erőként hívják fel magukra és azokra az eseményekre a figyelmet, amelyen részt vesznek, járjanak bármerre is. Ők a Szkíta Motoros Baráti Kör tagjai. Én, személy szerint pár hónapja hallottam először a Szkíta Motorosokról, az óta volt szerencsém megismerkedni jó néhány tagjukkal. Sajnálattal tapasztaltam azonban, hogy nem, vagy csak minimális ismeretanyag lelhető fel róluk mind az elektronikus, mind pedig az írott médiában. Ennek hiánypótló jellegeként tettem fel nekik néhány kérdést:

Mikor és hogyan alakultak a szkíta motorosok?

Sz.M.B.K.: A Szkíta Motoros Baráti Kör 2009. 07. 04.-én alakult.Sokan már tagjai voltunk más-más csapatnak, ott barátkoztunk össze, majd kiváltunk, hogy az általunk jónak tartott cél /politikai változások, ország felemelkedése és a hagyományőrzés/ érdekében a magunk módján együtt tegyünk.

Jelenleg hány tagja van a Szkíta Motorosoknak? Kik lehetnek tagok?

Sz.M.B.K.: A jelenlegi taglétszám: 27 fő.
Tagok azok lehetnek, akik szimpatizánsként rendszeresen látogatják a rendezvényeinket, túráinkat és miután megismertük egymást, kérik a felvételüket, és akiknek csatlakozását az éves tagfelvételi gyűlésen (ősszel) a jelenlévő tagok 100%-a megszavazza. Ezek után hordhatják a Szkíta felvarrót.

Érdekes nevet választottatok, mint tudjuk, a szkíták egy ókori lovas nomád nép voltak, és a magyarságot egyértelműen a szkíta népcsoportból eredeztetik a különböző kutatások, tanulmányok. Miért pont Ők lettek a névadótok?

Sz.M.B.K.: A SZKÍTÁK egykor belső Ázsia és Európa nagy részét uralták. Lovas nemzetként nem hódítottak, hanem kultúrát, tudományt és a megélhetéshez szükséges ismereteket vittek az általuk bejárt területek népeinek. Büszke harcosként emelt fővel, egyenes derékkal hitük szerint tették jobbá e világot. Ezt a nemes gondolatot fogjuk mi most tovább éltetni, mint a modern kor lovasai. Bejárva a még megmaradt, egykoron büszkén hazának vallott Kárpát-medencét, a gúnyhatáron innen és túl, elutasítva minden kötöttséget, béklyót, diktatúrát, mert hiszünk az emberi gondolat és a lélek szabadságában. Mert azt az értéket képviseljük, melyet egykor a Szkíták képviseltek. Ma, a rohanó világban viszont a lovakkal lassan érnénk célt ezért lovak helyett vasparipán járjuk a Kárpát-medencét….mert nem hátrálunk, nem vonulunk vissza, csak megyünk előre, tűzön-vízen át, a magyarság felemelkedéséért!

Milyen benyomások érnek az emberek részéről benneteket? Tehát tetszik nekik, vagy volt már rá példa, hogy helytelenítették akár a tevékenységeteket, akár az emblémátokat, kinézeteteket?

Sz.M.B.K.: Eddig csak szeretetet, és szimpátiát tapasztaltunk. Persze biztos vannak, akik nem szeretnek minket, de úgy látszik, nem azonos helyszíneken vagyunk. A felvarrónk is csak tetszést aratott eddig, helytelenítést nem tapasztaltunk.

Említettétek az elején a hagyományőrzést, mit takar ez pontosan a részetekről, illetve milyen rendezvényeken vesztek részt? Úgy tudom a Kárpát Haza Templomának építésénél is segédkeztetek, decemberben a Szkíta Motorosok mikulása okozott örömet sok kisgyermeknek. Most pedig az I. Kárpát –medencei hazafias versmondó verseny fő támogatójaként, szervezőjeként bukkan fel a nevetek. Miért fontos számotokra ez?

Sz.M.B.K.: Amiket említesz, inkább a karitatív tevékenységeink közé tartoznak. Nagyra becsüljük őseink tetteit, hagyományait, és ha lehetőségünk van rá, tisztelgünk is előttük. Már megalakulásunk kezdetén a NÉM-el közösen kopjafát állítottunk a Karosi Honfoglalás korabeli Nemzeti Sírkertben, részt vettünk a Kunok Világtalálkozóján, 2009-ben elhoztuk a kupát Paksról a Hagyományőrző Magyarok Napján meghirdetett főzőversenyről. Jelen voltunk a Magyarok Ország Gyűlésén Bösztörpusztán, idén pedig két napot töltöttünk a Tavaszi Hadjáraton, Jászberényben és Nagykátán, mely Európa legnagyobb katonai hagyományőrző programja. Tagjaink között vannak íjászok, bőrdíszművesek, akik maguknak készítik a tarsolyaikat, minden évben tartunk egy igazi hagyományőrző disznótort is, sőt idén tervbe van véve, hogy közösen készítjük el a télire szükséges savanyúságainkat. Jó kapcsolatot ápolunk a Pálos Renddel és ezen belül is a Magyarországi Rendfőnökkel, Bátor Botond Testvérrel, látogatjuk a rendezvényeiket Petőfiszállás-Pálosszentkúton, mely tudvalevőleg az egyetlen Magyar alapítású Katolikus Rend.

Ha már említettétek a karitatív tevékenységeket, kérlek, meséljetek erről is egy kicsit!

Sz.M.B.K.: Bethlen Farkas felhívására 2009 Augusztusában részt vettünk Verőcén a Kárpát- Haza templom építésében. Tavalyi erdélyi túránkhoz kapcsolódóan csángóföldre, Pusztinába vittünk adományokat az ottani iskolába. Ezek könyvek, játékok, iskolai felszerelések, ruhaneműk és egy számítógép volt. Decemberben pedig a kerepesi családsegítőt kerestük meg, hogy a rászoruló magyar családokat keressék meg az illetékességi területükön, hogy megajándékozhassuk a gyerekeket. Műsort csináltuk Nekik, igazi motoros Télapó lepte meg a gyerekeket, ő osztotta a csomagokat. Üdítővel, süteménnyel kedveskedtünk, és egy használt ruha gyűjteménnyel is sikerült örömet szereznünk számukra.... A kerepesi motoros Télapó népszerűsége után, Isaszegen is felkértek minket, hogy a helyi rászoruló családoknak hasonló műsoros programot szervezzünk. A gyűjtés megkezdődött a helyi Jobbik szervezet segítségével, bár a dátum még nincs kitűzve, a rendezvény azonban biztosan meg lesz tartva. Ezen kívül van egy magyar család, akik Nagyúton laknak, hat gyermekük van, az édesanya rákos beteg, az apa nem tud dolgozni, mert el kell látni a gyerekeket és az anyukát, ezért nagy szegénységben élnek. Nekik próbálunk havonta, kéthavonta egy kis segítséget nyújtani. Vittünk már pénzt, élelmiszert, ruhákat, játékokat, de van, hogy csak abban tudunk segíteni, hogy az anyuka el tudjon jutni a kórházba. Ez történt ma is. Az apa ma hozta fel a feleségét a kistarcsai kórházba, mert a vese katétert ki kellet vetetnie.

Ha már szóba került Erdély, milyen kapcsolatot ápoltok az elcsatolt részek lakta magyarsággal, és itt nem csak Erdélyre gondolok, illetve van –e kapcsolatotok ottani motorosokkal? Ha igen hogyan működtök együtt?

Sz.M.B.K.: Sajnos jelen pillanatban hivatalos együttműködés nincs a gúnyhatáron túli Motoros csapatokkal, csak személyes kapcsolatok vannak a Felvidéki Farkasok néhány tagjával és a Kerecsensólymokkal, akikkel szinte megegyezik jelképünk! Büszkék vagyunk rá, hogy tagjaink között tudhatunk egy székely srácot, Ráduly Leventét, aki egykoron a Szkítia zenekar frontembere volt, jelenleg pedig a Treff zenekart erősíti és az Egészséges Fejbőr megmaradt tagjaival próbál egy új formációt felállítani. Általában a sajnos igen csekély számú hagyományőrző motoros találkozókon (Monorierdő, Szalkszentmárton) valamint a Magyar Sziget és a Felvidéki Magyar Sziget rendezvényein szoktunk összejönni azokkal az elcsatolt részeken élő társainkkal, akik megpróbálják akár a puszta jelenlétükkel is hirdetni, hogy a magyarokat nem lehet elszakítani egymástól, nem lehet eltaposni, elhallgattatni.

Többször is volt alkalmam már egy-egy motoros felvonuláson, motoros találkozón részt venni. Csodálatos érzések keltek életre bennem a több km-es, porkígyóból előcsillanó sisakok és motorok látványa nyomán. Bennetek milyen érzések ébrednek egy-egy ilyen alkalommal, vagy amikor leszálltok a vasparipátokról és megpihentek?

Sz.M.B.K.: Egy motoros felvonulás óriási erőt és együvé tartozást sugároz. Egy barátom mondta, aki mellesleg katolikus pap, hogy ha csak három-négy motoros indul egy irányba, egy akarattal, annak nagyobb kisugárzása van, mint egy jókora tömegnek. Fantasztikus élmény látni az emberek arcát, a nénik, gyerekek integetését! Az ilyen rendezvények olyan feltöltődést jelentenek számunkra, hogy szavakba nem önthető!
Többször előfordult már velünk úgy Erdélyben, mint csonka országban, hogy hozzánk lépett egy néni és arcon puszil. Csak mert vagyunk. Mert ott vagyunk. Óriási erőt látnak bennünk, igyekeznünk kell tehát rászolgálni erre a bizalomra.

Ha ti lennétek a riporter, mi az, amit megkérdeznétek magatoktól, vagy fogalmazhatnék, úgy is mit szeretnétek elmondani, ami még kimaradt a cikkből!
Sz.M.B.K.: Azt mindig záró kérdésnek szokták feltenni: hogy mik a tervek a jövőre nézve?
Nos, tervünk: Ősi országunkat együtt...
A célok adottak, a feladat nemes: Építeni egy szebb jövőt! Mindenki amennyit tud, annyit rakjon az ország asztalára. Nem a mennyiség, hanem a minőség számít.

Hol találkozhatunk veletek legközelebb? Milyen megmozduláson vesztek részt?
Sz.M.B.K.: Trianon emléktúra... Meg mindenhol a Kárpát-medencében! Az elkövetkező fél évben a tervezett program a következő:
2010.05.27.-06.05-ig Adjátok vissza hegyeimet!!! Wass Albert emléktúra.
2010-06-05.-én Trianoni Békediktátum 90. gyászos évfordulóján „MAGYAR FELTÁMADÁS” címmel  1. KÁRPÁT-MEDENCEI HAZAFIAS VERSMONDÓ VERSENY.
2010.06.11.-én Szarvason Nagymagyarország közepén állítanánk egy kopjafát a Magyarok nagyjai tiszteletére.
2010-06-19.-én Horthy Miklós emlékműavatás.
2010.08.01.-08.10.-ig X. Magyar sziget
2010.08.27.-én Pakson a IV. Hagyományőrző Magyarok Napja
2010.11.05.-én Szkíta motoros Hagyományőrző Disznótor 2010

Amint látható, szinte mindenhol ott van ez a lelkes kis csapat, ahol a nemzeti öntudat megőrzése, hagyományaink ápolása és az össze fogás révén segíteni tudnak, hogy a felnövekvő nemzedéket a hazaszeretetükkel, a nemzet felemelkedése iránti elkötelezettségükkel egy szebb, boldogabb jövő felé vezessék. Adjon az Isten mindnyájuknak erőt, egészséget és kitartást céljaik eléréséhez!

„MAGYAR FELTÁMADÁS” címmel

ezennel meghirdetjük az

1. KÁRPÁT-MEDENCEI

HAZAFIAS VERSMONDÓ VERSENYÜNKET.

Szeretettel hívjuk és várjuk a versmondó általános és középiskolás diákokat, akiknek egy-egy hazafias verset kell előadniuk szakmai bírálóbizottság előtt.

Házigazda: a Budapest Cimbalom utcai és a Szabadság téri Református Egyházközség, valamint a Lorántffy Zsuzsanna Nőegylet.

Szervezők: Szkíta Motorosok, Hazafias Magyarok Szövetsége, Attila Király Népfőiskola, Nemzeti Egyletek

Támogatók: Jobbik Oktatási és Kulturális Kabinetje, JobbTaxi, Magyarok Világa

Fővédnök: Dr.Hegedűs Loránt püspök

A tervezett zsűri tagjai:

Z. Kárpát Dániel, dr. Hegedűs Loránt püspök,

Dúró Dóra, Dr.Mészárosné Hegedűs Zsuzsanna lelkész, Sárdy Barbara előadóművész.

A verseny időpontja:

Általános iskolásoknak: 2010. június 5. szombat 10 óra

Jelentkezési határidő: 2010. június 1.

Középiskolásoknak: 2010. szeptember 4. szombat 10 óra

Jelentkezési határidő: 2010. szeptember 1.

A helyszín mindkét esetben a Szabadság téri Református Egyházközség Hazatérés Temploma. (Cím: 1054 Budapest, Szabadság tér 2.)

A jelentkező lapon kérjük feltüntetni a versenyző nevét, elérhetőségét (cím, telefon, email), életkorát, az iskolát, ahol tanul, s hogy hányadik osztályos,

valamint a választott mű szerzőjét és címét.

A jelentkezést a fenti postai címen várjuk vagy emailen:

deakomarad@gmail.com, vagy hegedus.cimbalom@freemail.hu.

A jelentkezőknek részletes tájékoztatást tartalmazó meghívót küldünk.

(A verseny életkor, illetve osztályok szerint több korcsoportban zajlik majd.)

A verseny díjai: értékes könyv és egyéb jutalmak és a győzteseknek meglepetés-díj.

A verseny kiírását a www.benkedesign.hu internetes oldalon is olvashatják.

A szervezők szeretettel várják a jelentkezéseket.

Az alábbi történet a tollal.hu Áprilisi tréfa pályázatára készült...nyerni ugyan nem nyertem vele, viszont a Reader's Digest magazin különdíjaként megjelenik majd a magazinban.

Áprilisi tréfa júliusban

Az én életemből kimaradtak ezek az áprilisi tréfák. Legalább is nem emlékszem, hogy valaha is történt volna velem ilyesmi. Már felnőtt voltam, amikor a következő történet megesett, de ez is inkább már a gyermekeimmel, mint velem. Párom édesapja, gyakran bolondozott a kis lurkókkal, főleg nyáron, amikor szinte minden idejüket a szabadban töltötték és gyakran meglátogattuk őket.
Történt egyszer, hogy a két apróság mindenáron sétálni akartak menni. Azon a forró nyári napon nagyon nem tudtam mit kezdeni a gyerekekkel. Már meguntak minden játékot, nem tetszett a hinta se, elegük lett a medencézésből is, pedig óriási hőség volt aznap. Hogy lefoglaljam őket és eltereljem a gondolatukat kitaláltam, hogy elmegyünk sétálni később, ha már nem lesz olyan nagy meleg. Na, több se kellett nekik! Meggondolatlan kijelentésemet hamar tettekre váltatták velem. Még soha ilyen ügyesen nem öltöztek át, nem mosdottak meg, mint most.
-    A dombra menjünk! A dombra, oda, ahol papa lakik. - kiabálták egymás ellen, mert ők csak így, papának hívták apai nagyapjukat. Nem is tudom miért, mert az én édesapám az máig csak nagyapa maradt, de talán így különböztették meg a két nagypapát.
-    Rendben - adtam meg magam végül a túlerőnek. Így hát arra felé vettük az irányt, a dombra. Gyerekkoromban én is rengeteget játszottam itt, sokat kerestük a bajt, a csintalanságokat a korombeli gyerekekkel, osztálytársaimmal annak idején.
Télen a szánkózás, a csúszkálás öröme, tavasszal a sok szép tavaszi virág és a szabadtéri játékok öröme csábította a falu apraját ide. Persze közre játszhatott az is, hogy nem mesze volt az iskola, s talán ezért is volt a sok gyerek gyülekezőhelye pont ez a domb.

Az utcánk végéhez érve már látni lehetett a papa házát, hisz alig egy utcányira lakott tőlünk, akár maguk is el tudtak volna jönni, de még ilyen merészségre nem vetemedtünk. És meg kell, mondjam a mai világba nem is szívesen engedtem volna el őket. Nem olyan már ez a világ, mit az én gyerekkoromban.
Ahogy bekanyarodtunk papa házához, a gyerekek hangos örömujjongással rontottak a kertbe. A hajlott hátú kis öreg a kertben motoszkált. Meglátszott már rajta jócskán az idő, nem is tudom pontosan hány éves volt, de már jóval túl a hetvenen, és még mindig a kertben tevékenykedett reggeltől estig.
- Hohó! Itt vannak már! - kiáltott az öreg is. Ilyenkor a hajlott háta, szinte kiegyenesedett és úgy „futott" az unokái elé. Én legalább is így láttam. Későn jött unokák voltak, talán ezért még jobban örültek nekik, hisz hetven túl a legtöbb ember már a dédunokákat szokta ajnározni, nekik azonban nem így adatott.
- Gyertek, no, mama vágj nekik egy karéj dinnyét! - kiáltott az öreg a mamának, aki a nyári konyha hűvösében épp dinnyét evett.
Keresztülvágtak az udvaron, egy öreg körtefa mellett vezetett el a kis gyalog út, amit az előbb oly lelkesen elkerültek gyermekeim. De a papa nem szidta meg őket, soha semmiért nem szidta meg a két csöppséget. - Gyerekek még...mondta ilyenkor, és csak mosolygott.
A fa mellett azonban most felfigyeltek egy zsákra, ami az előbb elkerülte a gyerekek figyelmét, mivel ők is elkerülték a gyalogutat és vele együtt a vén körtefát is.  Most azonban felfedezték a fa törzsének támasztott kenderzsákot. Pillanatra meg is torpantak, de a papa gyengéden tovább tolta őket. - Gyerünk dinnyét enni, no! - mondta ellentmondást nem tűrően érdes hangján.
- Mi van benne? - kérdezte kicsi fiam immár kissé messzebbről, de szemét le nem véve a zsákról.
- Igen, mutasd papa! Hadd nézzük meg! - lett kicsit követelőzőbb kislányom.
- Előbb eszünk, utána nézünk! - dörmögte az öreg, visszabicegve, kezében két szelet görögdinnyével.
- Üljetek le, no, egyetek. - váltott kicsit erélyesebb hangnemre. A gyerekek szót fogadva, leültek a nyári konyha előtti kis padra, amit a papa eszkábált nekik, pont szembe a körtefával és a törzséhez támasztott zsákkal. Így még véletlenül sem feledkezhettek meg kíváncsiságuk tárgyáról. (Azóta sokat gondolkoztam rajta, hogy mindezt direkt csinálta az öreg. Szerette megviccelni a gyerekeket és persze minket is.)
A kis lurkók szemüket mindvégig le se vették a zsákról, mintha attól félnének, hogy eltűnik onnan. - Mi van benne? - kérdezte újra a fiam.
- Mi vóna, hát kisnyúl! - felelte kissé ingerülten az öreg. De ez is hozzátartozott a színjátékhoz. A két gyerek egymásra nézett és úgy felkapta a fejét erre a mondatra, mint aki sose látott olyat. (Ez végül is igaz is volt.) Olyan egyenes derékkal ültek tovább és majszolták a dinnyét, mint még soha. Ha lehet azt mondani, még nagyobb kíváncsisággal és még nagyobbra nyílt szemmel lesték a zsákot tovább. Egy kis idő elteltével, amikor már megették a dinnyét, összenézett a két gyerek, mintha egymástól várnának bátorítást, hogy ki szóljon először.
- Megettük! - kiáltották aztán egyszerre - Most már megmutatod papa a kis nyuszit?
- Gyertek! - mondta nekik, és elindult előttük a fa irányába. Amikor odaért lassan, komótosan nekifogott kibogozni a bekötött zsák száját, hogy minél jobban felkeltse a már amúgy is kíváncsi gyerekek érdeklődését, akik persze szinte semmit nem láttak abból, amit csinált.
- Ej, de fürge jószág ez...dörmögte alig hallhatóan, de pont olyan hangosan, hogy a gyerekek még hallják, majd hirtelen olyan mozdulatot tett, mintha elszaladt volna tőle a kis jószág.
- Uccu, ni, fogd meg! Ott szalad! -kiáltotta az öreg, és egy fűcsomóra mutatott, amit a zsákból kiemelve dobott el a vízelvezető árok irányába. A gyerekek, hirtelen összerezzentek egy pillanatra, majd felfogva mi is történt, gyorsan a fűcsomó után vetették magukat.  Papa hatalmas kacagásba kezdett velem együtt, de a gyerekek nemigen értették derültségünk okát így egymást taszigálva tovább küzdöttek, hogy ki fogja meg elsőként a nyuszit. A két kis ördögfióka addig ügyetlenkedett, hogy az állítólagos nyuszi a vízelvezető árokba menekült. Arra viszont egyikünk sem számított, hogy kicsi fiam mindenáron nyulat akar majd fogni, így utána bújt a keskeny résen. Igen ám, de a rés túl szűknek bizonyult, így a három éves kicsi fiam beszorult. Először azt hittük, csak mókázik ő is, de hamarosan sírásba torkollott a nevetése. Ekkor már nekünk is arcunkra fagyott a mosoly. Az öreg bicegve sietett a gyerek segítségére és én is pillanatok alatt ott teremtem. Pár perces küzdelem után sikerült megmentenem a fiamat. Maszatos képén utat törve folytak végig az ijedség sós könnyei, de egy szempillantás alatt elfeledkezett mindenről és körbepillantva testvérét kereste. Ránézett, majd megkérdezte tőle:
- A kis nyuszit megfogtad?
Nagy döbbent csend, majd hatalmas nevetés tört ki mindannyiunkból. Szegénykém vörösre sírt szemekkel kérdőn nézett rám, nem értette, hogy ezen most mit kell nevetni, hisz ő csak a nyuszit akarja.  Kis idő múlva, amikor már nagy nehezen abbahagytuk a nevetést, elmagyaráztam neki a történteket, hogy papa csak megtréfálta őket. Kicsit ugyan csalódott volt, de egy ígérettel megvigasztalódott: Anya húsvétra nyuszit vesz neki.

Szia Mindenkinek!

Újra itt vagyok! Gondolom nem nagyon hiányoztam.....de sebaj! Vannak jó páran, akiknek igen!Mostantól pedig ezek a kedves barátok mind velem lesznek, legalább is itt a közelemben....de talán helyesebb, ha úgy fogalmazok, hogy Én leszek a közelükben, itt Budapesten.

Ebben a rövid időben amíg nem írtam addig sem tétlenkedtem ám. Kicsit lehúzott az ár, de aztán sikeresen leküzdöttem. Újra felállok és talpra állok. Nem adom ám meg magam olyan könnyen! Képzeljétek találtam  munkát!...és nem fogjátok elhinni hol....hát persze, hogy a  Jobbtaxinál! Hamarosan, ha taxit fogtok rendelni az én hangom fog visszaköszönni....én leszek a diszpécser.....és nem csak itt fogok dolgozni. Hanem a Webmánia Recordsnál. Ha esetleg nem ismerné valaki ezt a céget, ez egy weboldal készítéssel, karbantartással, üzemeltetéssel foglalkozó cég. Csakhogy pár ismertebb oldalát említsem: moovie.hu, ztracker.hu, momu.hu.....Ha esetleg weboldalt szeretne valaki: www.webmania.tk..... :-)

És ennek örömére bemásolok nektek még egy cikket is a barikad.hu-ról....képzeljétek, azt is Én írtam!

További szép napot!

Jobbtaxi - a nemzet taxija

Tavaly októbertől élvezhetjük a JobbTaxi gépkocsijainak kényelmét, kedves, udvarias sofőrjeinek társaságát egy–egy utazás alkalmával. Azóta rengeteg támadás, gáncsoskodás érte őket, ugyanakkor sok biztatást is kaptak. Rengeteg találgatás is folyt az elmúlt hónapok során, hogy mi hívta életre ezt a taxitársaságot, és sokan jóslatokba is bocsátkoztak, miszerint pár hét, esetleg egy-két hónap múlva olyan hirtelen tűnik el Budapest utcáiról, mint amilyen hirtelen feltűnt.

Nos, nem így történt, sőt! Egyre többen csatlakoznak hozzájuk. Immár hetedik hónapja járják a főváros utcáit az angyalkás-címeres nagy-magyarországos matricával díszített gépkocsik, s igencsak kitűnt a többi taxitársaság autói közül, ahogy lassan, méltóságteljesen begördült a Keleti-pályaudvar parkolójába legutóbbi Budapesti látogatásom során, ahol minden tekintet rászegeződött. Ekkor beszélgettem a JobbTaxi Kft. egyik tulajdonosával, Gyebnár Lászlóval, aki alkalmazottaihoz hasonlóan tevékenyen részt vesz az utasok gyors, pontos kiszolgálásában.

Valószínűleg azt már sokan tudják, hogy egy baráti társaság beszélgetése során körvonalazódott a nemzeti érzelmű taxitársaság létrejöttének ötlete, de hogy kerültél kapcsolatba a társaddal? Régóta ismered, esetleg régi barátok vagytok? Hogy jött az ötlet, hogy társuljatok, mit szólt hozzá, amikor felvetetted az ötletet?

Gy.L.: Társamat, Lengyel Zoltánt körülbelül 20 éve ismerem. Együtt kezdtünk motorozni és szinte taxizni is. Mikor munkahelyemről eltanácsoltak és fegyelmezni próbáltak azért, mert nagy-magyarországos matricát tettem az autómra és magyar dalokat hallgattam fuvar közben, kezdett körvonalazódni, hogy igény lehet egy ilyen társaságra, ahol a taxisok büszkén viselhetik címerűnket és utasaink büszkén utazhatnak nemzeti tudatunkat felvállalva. Tavaly augusztusban, látta a felfokozott hangulatot egy felmatricázott autónk láttán az embereken, és úgy érezte ő is, hogy elérkezett a pillanat, lássunk munkához, MERT EGY AZ ISTEN EGY A NEMZET, csak ébresztőt kell fújni. Ez a társaság nagyon sok ember örömére lesz!

Jelenleg hány gépkocsival, és mekkora létszámmal dolgoztok?

Gy.L.: Jelenleg 25 autó rója az utcákat és van két másik taxitársaság, akikhez segítségért fordulunk, ha túl sok rendelés érkezik.

Milyen benyomások, reakciók érnek az utasok részéről? Tetszik nekik, esetleg volt már rá példa, hogy helytelenítették akár a társaság nevét, akár az emblémát, akár a menet közben szóló zenéket, videókat?

Gy.L.: Benyomás? Reakció? ….hát az van! Nem egyszer fakadtak sírva utasaim egy-egy videó, vagy zene közben. Olimpikonok, doktorok, tisztelendő atyák, gárdisták és egyszerű hétköznapi emberek is megfordulnak közöttük. Ha szórakozni mennek, általában Kárpátia vagy Romer szól, száz százalék magyar zenét hallgatnának. Hazafelé pedig már inkább Ismerős Arcok a sláger. De van olyan is, mikor a kocsinkon lévő embléma a fontos, a zene inkább másodlagos.

Tudomásom szerint támogatóként, szponzorként is jeleskedtek. Az I. Kárpát –medencei hazafias versmondó verseny támogatói között is felbukkan a cég neve. Milyen megfontolásból?

Gy.L.: Igen, Wass Albert, Reményik Sándor és a többi elhallgatott, szenzációs magyar írónk megismertetése ugyanolyan fontos dolog számunkra, mint a NEMZETI öntudat erősítése. Egyik sincs a másik nélkül. Ott akarunk lenni mindenhol, ahol a magyar nép, a magyar nyelv ápolása, erősítése folyik.

Milyen elképzeléseitek vannak a jövőre nézve? Gondolok itt a létszámbővítésre, terjeszkedésre.

Gy.L.: A létszámbővítés folyamatos. Nap, mint nap van új belépő és jelentkező, akinek szíve-lelke itt van. Eleinte nem tudtunk szortírozni, de már megtehetjük, és azonnali szerződésbontással járó szankciókat foganasítunk azokkal szemben, akikkel probléma merül fel. Jelenleg a nappali létszámot próbáljuk feljebb hozni a cégekkel való szerződéskötésekkel, mert az emberek még mindig nem nagyon mernek a munkahelyükhöz rendelni, de reméljük, ez hamarosan megváltozik. Viszont, ha otthonról mennek valahová vagy szórakozó helyről tartanak haza, már könnyebben hívnak bennünket.

Gyakran hallom a cég nevét említeni úgy, hogy Jobbiktaxi. Milyen viszony fűzi a társaságot az említett párthoz?

Gy.L.: Jó viszony fűz a JOBBIK- hoz, egyértelmű, hogy ott a Hitünk, Reményünk. Van jó pár kollégánk, aki tagja a pártnak, bár a vezetőség egyik tagja sem az, de talán jobb is így. Velünk utaznak a Jobbik vezetők is, számtalan szimpatizáns és aktivista. Úgy érzik, hogy értük vagyunk és mi is úgy érezzük, hogy Ők is értünk. ADJA AZ ISTEN!

Nem féltek-e attól, hogy a választások után jelentősen megváltozik az emberek hozzáállása a JobbTaxihoz?

Gy.L.: Dehogy félünk! Reméljük, hogy a választások után még jobban megváltozik az emberek hozzáállása. Sajnos még mindig van olyan ember, aki most lát, hall először rólunk. Nem mindenki olvassa a kuruc.info-t. Szerintem ezek után még jobban beindul a megkeresésünk, és a szerződést aláírók száma is még több lesz. Remény- hit-becsület. Ennek kell jönnie!

barikad.hu

A naptár szerint már rég áprilisban járt az idő… de inkább olyan késő őszi hangulat uralkodott odakint. Szürke felhők takarták a tavaszi napot. Hideg, szakadó eső. Ez jellemezte már jó ideje a mindennapokat. A lány utálta ezeket a hideg, szeles reggeleket, délelőttöket, délutánokat, amikor napokig elő sem bújt a nap, mert eltakarták a gonosz felhők. Ilyenkor még a hangulata is olyan keserédes volt.

A mindennapi reggeli rutin: ébresztő, készülődés, rohanás, iskola, óvoda, bevásárlás után végre a meleg szobába vágyott. A szél megtépázta amúgy is rakoncátlan, szőke tincseit, sötétkék szemeiből könnyeket csalt elő, s szépen ívelt ajkait is cserepesre szárította.
Bár nem olyan feltűnő jelenség, még is igen vonzó teremtés volt. Vékony, tavaszi kabátja nem igazán nyújtott védelmet a zord idő ellen. Alig várta, hogy hazaérjen, és kedvenc elfoglaltságának hódolhasson: nagyon szeretett a meleg cserépkályhának dőlve olvasni, de mostanában erre igen kevés ideje jutott.Ahogy belépett az ajtón, jól eső melegség fonta körbe. Gyorsan levetette cipőjét, kabátkáját pedig a kanapéra dobta és odabújt a meleg kályhához. Percek alatt átjárta átfázott porcikáit a meleg. Majd sietősen kipakolta az üzletben vásárolt holmikat, elpakolta a reggeli kapkodás eredményezte felfordulást. Még egy adag mosnivalót is bepakolt a mosógépbe, és munkája végeztével leült megpihenni az íróasztala mellé.

Egy ideje szokásává vált a számítógép előtt eltölteni üres óráit. Általában tanulással, a vizsgákra való felkészüléssel töltötte az időt, de gyakran „vetette papírra” gondolatait is, amelyek aztán soha nem kerültek nyilvánosság elé, csak a számítógép memóriája rejtegeti még mindig, azokat a jobb sorsra érdemes gondolatokat. Ekkor már harmadik éve járt a főiskolára, médiaszakon tanult, sok anyagot kellett az órákra gyűjteni és a konzultációk anyagai is legtöbbször így jutottak el hozzá, valamint a vizsgaesszéket, riportokat is így kellett elküldenie. Egy idő után – hogy kikapcsolódjon a tanulás okozta monotonitásból – rászokott a különböző társasági oldalak nyújtotta szórakozásra is.

Tetszett neki ez az újfajta ismerkedési mód. Sok érdekes, ugyanakkor néha kellemetlen, emberrel sikerült ezen a módon ismeretséget kötnie, barátságokra szert tennie.
Szerencsére csak elvétve akadtak olyanok, akik – hogy miért, a mai napig nem sikerült rájönnie – nem igazán értették meg, mit is jelent az a szó, hogy barátság. Igaz, ezek a barátoknak egyáltalán nem nevezhető figurák, pár levél, üzenetváltás után lemorzsolódtak tőle, amit persze nem vett zokon. Nem szerette az üres, semmitmondó „barátságnak” titulált kapcsolatokat. Hogy virtuális, avagy valós, személyes kontaktuson alapuló-e az a barátság, számára lényegtelen volt, de a bizalom, az őszinteség és a tolerancia mindkét esetben elengedhetetlen kellékei voltak lelki békéjének. A lány így ismerkedett meg a későbbiekben hétköznapjainak mindennapi főszereplőjévé váló alakjával, aki nagymértékben befolyásoló tényezője lett addigi sivár életének.

Odakint még mindig szakadt az eső, a mindennapi, megoldásra váró gondok pedig még jobban nyomasztották a lányt. Ezen az áprilisi délelőttön aztán olyan dolog történt, ami kicsit jobb kedvre derítette, s hosszú idő után először, mosolyt csalt az arcára. Szokásához híven a tanulás levezetéseként a közösségi oldalait böngészte.
Az egyiken figyelt fel egy látogatóra. A képen egy hatalmas Mercedes, mellette egy markáns arcvonásokkal bíró, jóképű idegen állt. Szinte sütött a képről a büszkeség és a birtoklási vágy. Igazán figyelemre méltó jelenség volt, ahogy ott ált tetőtől talpig fehérben a hatalmas autó mellett, és fekete haján megcsillant az autó fényezésén tükröződő napfény.

A lány nem is ment el szó nélkül mellette. Nevére kattintott s pillanatokon belül az idegen profiloldalán találta magát. Túl sok információ nem állt rendelkezésre róla, csak az életkora, ami a képek alapján akár hazugság is lehetett volna, mert jóval fiatalabbnak nézett ki 41 évnél, no meg néhány fénykép, ami arról árulkodott, hogy világlátott ember.
Bemutatkozás gyanánt pedig pár, keserűségről, csalódottságról árulkodó versike szolgált. A lány részletes mustra alá vette a fényképeket: Kína felhőkarcolói, Párizs Eiffel-tornya, Olaszország kikötői, melyek alatt számtalan kedves, néhány, humortól sem mentes, hozzászólás állt. Ő is hagyott az egyik kép alatt egy humoros gondolatot, az alatt, amelyik úgy megfogta: „Tetszik!- mármint az autó.” pötyögte oda a szavakat.

Pár percet még elidőzött az oldalon, majd eszébe jutott, hogy a mosógép már bizonyosan kimosott, ki kellene teregetni a ruhát, így kilépett az oldalról.
– Majd később még visszanézek. – gondolta magában. Kikapcsolta a gépet, aztán felállt az íróasztal mellől és elindult a fürdőszoba irányába. Később pedig a konyhában belevetette magát a vacsorakészítés rejtelmeibe.

El is felejtkezett a délelőtti kis netes kalandról. Pedig általában igen hajlamos az elhamarkodott cselekedetekre. De ez is azt bizonyítja, hogy lassan kezd benőni a feje lágya. Mondjuk, harmincévesen ez már valahol előnyére kell, váljon az embernek. Főleg, ha egyedül neveli gyermekeit. Igaz, nem Ő akarta így, hanem ez jelentette számukra a lehető legjobb megoldást. Meggyőződése volt, hogy egy gyereknek szüksége van mindkét szülőjére, de különböző okoknál fogva sok gyermek nő fel apa vagy anya nélkül, még is a rendezett családi viszonyokat sokkal fontosabbnak tartotta egyedül megteremteni, mint naponta kitenni a gyermekeit a veszekedéseknek.
Az után a végzetes augusztusi nap után pedig, amikor tettlegességig fajultak a dolgok, végleg elhatározta, hogy így nem nőhetnek fel gyermekei. Olyan családot szeretett volna kis lurkóinak, mint neki volt: ahol szinte soha nem hangzott el hangos szó szülei között, mindig olyan békés, szeretetteljes hangulat vette körül, még a legelkeserítőbb helyzetekben is. Édesapja pedig soha nem emelt kezet édesanyjára.

Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok gyötörték napról napra már jó ideje, és ahogy telt az idő, egyre nagyobb vágyat érzett, hogy újra ilyen család vegye körül.

/Folyt. köv./

Azt hiszem, minden ember életében van egy pont, amikor döntenie kell. De ha rosszul dönt, nincs visszaút. Most Én is döntöttem: feladom. Eljött az idő, amikor fel kell adni. Valahányszor azt érzem, hogy végre ura vagyok a helyzetnek és minden jóra fordul, mindig történik valami, ami a földre nyom. De most már nincs erőm felállni, nincs erőm küzdeni. Minden ember életében van egy pont, amikor már nem érdemes küzdenie, hagyni kell, hogy magával sodorja az ár. Hagyni kell, hogy az örvény magával ragadja, lehúzza és talán majd valahol újra partra dobja egyszer és akkor újra feláll, megrázza magát, és kezd mindent előröl. De addig is sodródni kell, nincs más választás, mert akkor lehúz a mélység, magával ragad úgy, hogy soha többé nem enged el.  Olyan ez, mint egy rossz álom, amiben zuhansz a semmibe, és hiába próbálsz felébredni mielőtt földet érnél, sajnos nem tehetsz semmit. Nemrégiben láttam egy filmet, amit már legalább ötvenszer néztem végig, de most szinte pofonként hatott rám egy mondat belőle: "Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni!" Lehet, hogy én is elfelejtettem? Lehet! Hisz emberekkel is csak akkor találkozom, amikor vásárolni megyek, orvoshoz viszem a gyerekeket, vagy éppen leadom az önéletrajzom a 100.-ik helyre. Fel kellene végre ébrednem…. Az úgynevezett mondvacsinált barátokkal kapcsolatban is rájöttem már, hogy baromira lesz....ják, hogy engem értek-e már csalódások az életben, és nem érdekli őket, hogy mik a gondjaim vagy a céljaim. Igazuk van! Engem sem érdekelnek mások.... bár ez sajna nem így van, nem tudom így csinálni: nem tudok bunkó lenni...engem mindig érdekel a mások, főleg a legjobb barátaim gondja, baja, öröme. Tudok velük együtt sírni, és nevetni is!

Megtudtam, milyen hosszú idő után új dolgokba belevetni magam. Új életet kezdtem, ami nem a legfényesebben kezdődik, de majd’ csak kialakul…. bár lassan elfogy a reményem. Egyre inkább levetkőztem a gátlásaimat, még nyíltabb lettem, mint valaha, de lehet ezért is csalódok olyan sokat.. Most erre mit mondjak? Minél többen megismernek, és minél több embert megismerek, annál több ellenségem is lesz. Nekem például sok van. Az a helyzet, hogy nem zavar, sőt élvezem, hogy felkeltem az emberek érdeklődését. Én már csak ilyen provokatív személyiség vagyok. Hiába, kiborulok ugyan minden egyes beszólásuktól, de attól még nem változik semmi. Kezdek megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy itt Magyarországon ennyire sok bunkó él, mert vigasztal, hogy legalább ennyi jó ember is van.  Már nem érdekel, hogy JuciMariPisti mit terjeszt rólam. Sokáig érdekelt, de rájöttem, hogy saját magukat teszik nevetségessé. Imádom, ha valaki ok nélkül negatívan kritizál a hátam mögött, mert ez azt jelenti, hogy valamit jól csinálok...az illető pedig amellett, hogy hülye, még irigy is!!! Ő az ostoba, nem én. Mert minden ember szabadnak és semlegesnek születik. A Semleges alatt azt értem, hogy se nem rossz, se nem jó! Az, hogy mivé válik egy ember felnőtt korára, az határozza meg milyen életet élt addig. Ha szeretetben és boldogságban nő fel a gyermek, akkor nagy valószínűséggel több jó cselekedete lesz, mint annak az embernek, akinek rossz gyermek kora volt! Nekem nagyon szép és boldog gyermek korom volt és talán ennek köszönhetem, hogy nem egy utolsó senki vagyok, hanem egy olyan valaki, akit sokan szeretnek és csak a jóra tanítottak. Viszont van egy hibám, illetve most már kezdem kinőni ezt a kis hibát! Túl naív vagyok/voltam. Nem tanította meg nekem senki, hogy ne bízzak az emberekben! Én egész eddig minden emberről csak jót feltételeztem. Nem tudtam elképzelni senkiről, hogy rosszat akar nekem. Nagyon sokáig nem is kellett megtapasztalnom azt a szörnyű érzést, hogy valaki megbánt, átver, és megaláz... egészen mostanáig. Őszinte embernek tartom magam. Úgy gondolom velem bárki, bármikor, bárhol és bármiről el tud beszélgetni. A sok csalódás ellenére is nyitott maradtam! Egy nagyon kedves Barátomtól megtanultam meglátni az emberekben azt a pici jót, ami legbelül van! Olyan ember ugyanis nincs a Földön, akiben egy csepp jó sincs. Az optomizmus sem az erősségem néha, de ilyenkor a Barátom segítő kezet nyújt nekem és kihúz a gödörből, amibe estem. Nagyon sok mindent megtanultam, amióta ismerem Őt. Többek közt azt, hogy "Soha ne mond, hogy soha!". Így most Én sem mondom azt, hogy soha többé nem írok, csak egy kis szünetet tartok….egy időre feladom, sodródom az árral, és ha majd partot érek, megrázom magam és újra kezdem. Addig viszont elköszönök, remélhetőleg csak egy kis időre.

Viszlát! Egy szebb jövő reményében: Andrea

Nagyon sokan foglalkoztak már ezzel a témával. Én már nem igazán szeretnék, de még is csak van nekem is ehhez kapcsolódó véleményem, amit itt írnák le pár mondatban, és amit nem szerettem volna senki posztja alá odaróni.

Én azt gondolom erről az egészről, hogy ennyi év után teljesen felesleges ezzel foglalkozni, ez miatt vitákat gerjeszteni. Akik akkor éltek, ma már szinte mind meghaltak, így bizonyítani sem igazán lehet. Leginkább az Istenben való hívéshez tudnám hasonlítani. Legalább is számomra ezt jelenti. Mert ugye Isten létét sem tudta eddig bizonyítani senki sem! Még is vannak sokan, akik elhiszik, hogy van….volt….lesz! És –szerintem – még többen vannak, akik tagadják, vagy legalább is nem hisznek benne! Még sem hoztak olyan törvényt, hogy megbüntetik azt, aki kisebbíti, tagadja, vagy megkérdőjelezi mibenlétét! Személy szerint Én nem tudom eldönteni, hogy mi igaz ebből és mi nem! Rengeteget olvastam ezzel a témával kapcsolatban mindkét oldalról, de egyik sem tudott meggyőzni. Mindkét oldalon voltak olyan dolgok, ami megingatta a hitemet. Így most ott állok valahol középen: nem is igazán hiszem el, de nem is tagadom. Abban az időben nagyon sok dolog történt, jellegéből adódóan sok szörnyűség, de sok olyan dolog is, ami miatt most nagyon sok embert dicsőség övez! Nem kellene tehát ezt így…..ennyire.

Van egy barátom – hozzá kell, tegyem Fideszes beállítottságú – aki két évet töltött Izraelben, kiküldetésben. Karácsonyra rendelték haza. Nagyon sok ottani (zsidó) barátja lett ez idő alatt. Nagyon sokat beszélgettünk telefonon, msn-en akkor is, amikor kint volt, sok dolgot mesélt az ottani életéről, a zsidó kultúráról és a zsidó barátairól. Éppen ezért azt gondolom ott sem a hétköznapi emberekkel van a gond! Ott is a politikai elit az, aki a feszültségeket gerjeszti ember és ember között. Ezért tehát nem lehet megalapozott és minden téren megfelelő képet alkotni egyik oldalról sem!

Éppen ezért, írhattok bármit kommentbe, nem áll szándékomban válaszolni egyetlen egyre sem, legyen az bármilyen provokatív is, mert tudjátok, nekem már baromira elegem van ebből a témából!És nem csak ebből. Ezért tart itt ez a nép, mert kérdezni nem bírunk csak osztani az észt.

Lehetne róla még litániákat írni, de felesleges! Ami volt, elmúlt, változtatni már semmilyen törvénnyel nem lehet rajta.

.

Vasárnap van. Odakint gyönyörűen süt a nap….talán a tavasz első hírnöke? Talán. De az is lehet, hogy korai még a tavaszt várni. Lehet, hogy ez is csak egy ígéret, valami szépnek és jónak az ígérete, ami iránt újra meg újra elcsábulunk, és aztán megint valami rossz történik. Talán most is, csak egy játék, egy mézesmadzag ez a bimbózó napsütés, amit a természet űz velünk, hogy azután még nagyon sokáig hiányoljuk a meleget. Egyébként gondoltatok már arra, hogy milyen csodálatos a világ ilyenkor? Különösen így, tavaszhoz közeledve…..ahogy újjá éled a természet. Engem mindig rabul ejtett ez a változás. Szeretek ilyenkor az ablak előtt ülni és sütkérezni a tavaszi napsugár még erőtlen fényében és bámulni az ablakon kifelé. Nézni, ahogy minden nap egyre szebb a világ, ahogy napról napra mind több és több szín teszi festőivé a tájat. Tegnap még minden fehér volt, ma meg az olvadó hó alól egyre több helyen zöldell a fű….igaz, nem olyan élénkzöld ez még, inkább olyan kopottas barnás, ahogy nyomokat hagyott rajta a tél. Az ablakommal átellenben van egy fa. Nem tudom milyen, amikor ide költöztünk már nem volt rajta egy levél sem, most meg még nincs, de 10-15 füles bagoly ücsörög rajta mindig. Egész télen a vendégeink voltak. Árad belőlük a határtalan nyugalom, nem zavarja őket a forgalom, a jövés menés az udvaron, nincsenek gondjaik. Külön világ az övék. Esténként elrepülnek, megszerzik az életben maradásukhoz szükséges élelmet, aztán tele pocakkal visszaülnek a fámra és azzal a határtalan nyugalommal szemlélődnek tovább….. Én meg itt maradok bezárva a mindennapi gondjaim fogságába, amelyből nem találok kiutat…..irigylem őket. Néha jól esne abból a nyugalomból egy kevés…. Szeretek ilyenkor elmélázni a múlton, csak úgy emlékezni. Emlékek, hmm. Ezek határozzák meg gondolataim, döntéseim, mindennapjaim, az édes és a keserű emlékek egyaránt. Olykor kétségbeesetten kapaszkodom beléjük, máskor viszont jó lenne, ha nem tudnék visszaemlékezni a múlt, olykor keserű történéseire.  De nem lehet, ezek az emlékek már örökre velünk maradnak. Bár, ha jobban meggondolom, jobb is így, mert ezek az emlékek határozzák meg mindennapi cselekedeteinket, ezek miatt az emlékek miatt vagyunk azok, aki vagyunk. És ezek az emlékek formálnak bennünket olyanokká, amilyenekké végül is válunk, váltunk. Sokak számára biztosan meglepő, de nagyon szeretek ilyenkor az ablak előtt ücsörögni, zenét hallgatni és elmélázni az emlékeim között és fázni, persze csak olyankor, ha tudom, ott a meleg takaró, amibe beleburkolózhatok. Ilyenkor nagyon jól érzem magam, ellazulok és megszűnik a stressz, csak a szép emlékek vannak velem és az újjáéledő természet odakint. De sajnos az is előfordul, hogy nagyon fázom, de hiába burkolózom meleg takaróba, mégsem szűnik meg a hidegérzet. De már rájöttem, ilyenkor nem a testem fázik, hanem a lelkem. Azt is tudom azonban, nincs semmilyen meleg takaró sem dunyha, ami ezt a hidegséget megszüntethetné. Na, ezt a fajta fázást gyűlölöm, és félek tőle, pedig már megszokhattam volna. De bízom benne, hogy ezt is megoldja majd a természet és a lelkemre vastag bundát növeszthetek egyszer, amin semmiféle "hideg" nem hatolhat át.

Már az iskolákban is megszabják, hogy milyen ruházatban jelenjen meg a tanuló az iskolai előadásokon. A Gárda egyenruhához hasonlóan a Fankadeli póló viselése is tilos? – bár semmilyen bírósági végzés nem tiltja – tudtommal – még is ma Budapest IX. kerületének egyik szakközépiskolájában arra kényszerítette egyik diákját, bocsánat, javasolta az egyik tanár a diákjának, hogy vegye le felsőruházatát és ne jöjjön többet ilyen jellegű ruházatban az iskolába, mivel Fankadeli Magyar földre! mintával díszített pólóban jelent meg. A diák kénytelen volt az egész napot félmeztelenül eltölteni. Az előzményekhez az is hozzátartozik, hogy előző nap figyelmeztette a diákot (e póló viselése miatt), hogy ne jelenjen meg többet tiltott jelképekkel díszített ruházatban (FankaDeli cipő, póló stb...)a tanórákon, mert legközelebb szaktanári megrovással fogja szankcionálni cselekedetét, ráadásul azonnal le kell vetnie. Szerinte ez ugyan is már politika, aminek semmi helye az iskolában. Nem tudom, a ruházat melyik részén lát ilyen jellegű jelképeket, de én egyet sem fedeztem fel rajta. Talán részt kellene vennie valamilyen továbbképzésen, hogy elsajátítsa e jelképek ismeretét! A szaktanári ma ugyan elmaradt, de ki tudja, legközelebb milyen következményekkel számolhat a diáksereg.

Itt látható a póló, amely miatt ilyen kellemetlen helyzetbe került a diák:

 A nők foglalkoztatottságát tekintve Magyarország, ha nem is az utolsó helyen áll, de az utóbbi egy-két év során fényévekkel le maradt Európától. Ráadásul ugyanazért a munkáért 10-12 százalékkal kevesebb bért is kapnak, mint a férfiak. A politikában való részvételük pedig szinte nulla. A jelenlegi kormánynak sincs egyetlen női tagja sem. A gyerekvállalás utáni munkába való visszatérésük pedig szinte lehetetlen. Részben azért, mert vagy megszűnt a munkahelye vagy elavulttá válik szaktudása…esetleg a gyermek elhelyezés ütközik akadályokba. Bár uniós forrásból egyre több bölcsőde épül, és a nagyszülők is mind több családban igyekeznek részüket kivenni a gyerekfelügyelet terén. Ennek ellenére az utóbbi években hihetetlenül megnőtt az igény a bölcsődei, óvodai elhelyezésekre. Ugyanakkor, mindezen kifogások megoldása sem jelenti azt, hogy még is száz százalékig biztosított az édesanya foglalkoztatása. Valamilyen okból a munkáltatók félnek a kisgyerekes szülők alkalmazásától. Én már nem is igyekszem megfejteni ezt a rejtélyt, ami talán elfogultságomból is adódik, hisz magam is négy gyermeket nevelek, ráadásul egyedül. De azért elgondolkodtató számomra, hogy miért nem vonzó munkaerő egy családanya, aki szinte a nap 24 órájában talpon van és minden nehézség nélkül képes megoldani bármilyen problémát, ami a mindennapi élet során felmerül.

Európa legtöbb országában a foglakoztatási ráta, 6 év alatti gyermekkel rendelkező nők esetében szinte mindenhol 50% feletti és ezek a nők mindösszesen 30 vagy annál kevesebb órát dolgoznak. Magyarországon ez az arány mindössze 39%, és csak Málta marad le tőlünk 29,4 %-al. Magyarországon a foglalkoztatottság jelentősen visszaesett a rendszerváltozást követően, a fővárosban a nők munkaerő-piaci részvétele átlagosan 10%-ponttal marad el a férfiakétól: a városokban 12-vel, a községekben pedig majdnem 16%-ponttal!

Az is elgondolkodtató tény, hogy Magyarországon a nők iskolai végzettsége általánosságban valamivel magasabb, mint a férfiaké. A munkaképes korú nők nagyobb százalékának van középfokú, illetve felsőfokú végzettsége, mint a hasonló korú férfiaknak. A férfiak viszont magasabb arányban rendelkeznek szakképesítéssel. Még is a munkavállalás során ezt az előnyt mégsem lehet vagy tudják a nők kihasználni.

De az élet bármely részét nézzük is: mind a kereső tevékenységre, mind a házimunkára és a gyermekek ellátására a magyar nők fordítják a legtöbb időt Európában. A magyar nők ilyen mértékű – európai szinten is kiemelkedő – kettős leterheltsége nem enyhíthető jelentősen adminisztratív módon, ehhez radikális társadalmi és családon belüli szemléletváltásra van szükség.

Mint nagyon kezdő íjász, bár talán még annak sem nevezhetem magam, nem sokat tudok erről a dologról. Régóta izgatta a fantáziámat, de lehetőségek hiányában mind ezidáig nem volt alkalmam, hogy kipróbáljam. Aztán karácsonykor egy kedves barátom által még is megízlelhettem, hogy mi is az az íjászat. Ez egy olyan sport, amely menthetetlenül rabul ejti a lelket, egy olyan szellemi tevékenység, amihez nem a nyers erő, mint inkább az okos taktikai és technikai felkészültség szükséges. És nem utolsó sorban egy nagyszerű szabadidős tevékenység, melynek során a természetben eltöltött idő során akár nagyszerű barátságok is köttethetnek.

Csekély ismereteim(de sok edző is így vélekedik) alapján az íjászat tehát alapvetően egy szellemi sport, ahol a siker 70%-ban a mentális, 20%-ban a technikai felkészültség függvénye, és csak 10%-ban játszik  szerepet benne a felszerelés. Természetesen a jól összehangolt, jó minőségű felszerelés! Ezt, még úgy is, mint kezdő nagyon jól tudom. Mielőtt azonban elsietnénk az íjászboltba, el kell döntenünk egy alapvető dolgot: Melyik a domináns szemünk? Mert bizony e nélkül nem lehet a számunkra legmegfelelőbb íjat kiválasztani. Az esetek 90 százalékában a jobb szemes íjász a jobb kezével húzza az íjat, a bal szemes a bal kezével. Ezt nevezzük szem - dominanciának. Első próbálkozásom alkalmával kiderült, hogy Én jobb szemes dominanciával rendelkezem. De nem kell feltétlenül íjászkodnunk ahhoz, hogy megtudjuk, nekünk melyik szemünk a domináns. Megállapítására létezik egy végtelenül egyszerű, és gyors módszer. Először is 4-5 méter távolságra keressünk valami tárgyat (egy ajtókilincs, vagy egy villanykapcsoló tökéletesen megteszi). Nyújtsuk előre mindkét karunkat, és az ujjaink begörbítésével képezzünk egy 6-8 cm átmérőjű kukucskáló nyílást, amin keresztül nézzük mindkét szemünkkel egyszerre a kiszemelt tárgyat. Majd a tárgyat folyamatosan figyelve, lassan közelítsük a kezeinket az arcunk felé. A kéz automatikusan a domináns szemhez fog közelíteni, és előtte áll meg. Ilyenkor azt hisszük, hogy mindkét szemünk látja a tárgyat. Ha most ezt a szemet becsukjuk, nem fogjuk látni a kiszemelt tárgyat, csak a másik szemünk látja a kezünket.

Nálam ez a vonzalom az íjászat iránt azzal kezdődött, hogy megismertem néhány fantasztikus embert, akiknek elég gyakori elfoglaltságukká vált, s szinte napi szinten űzik ezt a sportot. Mesélték a viccesebbnél viccesebb sztorikat és mutogatták a szebbnél szebb íjakat, én meg kívülállónak éreztem magam. Mint amolyan „konyhaíjász-féle" vetettem bele magam az első próbálkozásba, hisz nem néztem utána semminek, íjat is jóformán akkor láttam először közelről, egyszerűen csak a kezembe vettem az íjat és lőttem. A technikát is csak barátom után szabadon alkalmaztam. Körülbelül tíz méterre felállított egy céltáblát, kezembe nyomta az íjat…..persze előtte megmutatta, hogy kell megfogni, a vesszőt ráhelyezni a húrra, megfeszíteni és elengedni. Közel 40 perc lelkes lövöldözés és eredményes céltévesztés után rájöttem az elméletére. Ráteszem a nyílvesszőt, kihúzom, célzok és elengedem. Tulajdonképpen ennyi az a pár másodperc. Aztán, amikor már legalább tucatszor csináltam végig a mozdulatsort tudatosan, elkezdtem figyelni a testemet, a mozdulataimat, és rájöttem, hogy ez egy olyan mozdulatsor, amit harmonizálni kell egymással, összhangba kell hozni minden rezdülésünkkel. Így eredményesebben működik az egész, s rájöttem, hogy ha figyelek a mozdulataimra, a légzésemre, és próbálok minden egyes lövésnél koncentrálni, akkor már a céltáblát is sikerül eltalálnom. Sajnos a kéztartásom nem túl jó….a vessző mindig lecsúszik, de sok gyakorlással, és ha végre valaki megmutatja majd, hogy kell rendesen megtartanom a kezemet biztos fog menni az is. Számomra van ebben a dologban valami megfoghatatlan misztikum, ami mágnes módjára vonzza az embert, és ösztönzi arra, hogy egyre jobb és jobb legyen, hogy eggyé váljon a vesszővel és a céllal, hogy megmutassa, mi mindenre képes a test és a lélek, ha harmóniában van egymással.

Íme néhány barátom véleménye:

„Az íjászat olyan, mint a szex. Nem magyarázni kell, hanem csinálni és akkor fantasztikus!”

(B. László)

„ a" jó lövéshez"..- kapcsold ki a világot magad körül, nem létezik más, csak a cél és a nyíl, ami magad vagy.. ..ha kezembe veszem az íjamat, őseimre gondolok, és elönt a büszke tudat-magyar vagyok. „  (K. Attila)

„ Büszkeséggel tölt el, ha a kezemben foghatom az íjamat, ha megmutathatom valakinek.”

(B. Endre)

Egyik legjobb barátomtól kaptam ezt a filmet. Pár napomba bele tellett, mire végig néztem, volt, hogy egy-egy részt többször is "visszatekertem", de megérte! Szörnyű dolgokat  tudtam meg az elmúlt, általam is átélt 20 évről, szinte sokkolt, az az információtömeg, amit közvetített a film. Remélem, hogy jó sokan látták már és egy kis gondolkodásra készteti az embereket.

Röviden a filmről:
Az elmúlt évek kutatásai, tényfeltárásai menthetetlenül rávilágítanak arra a tényre, hogy a Kárpát – medence olyan stratégiai terület nem csak egész Európában, hanem az egész világon is, ahol az emberi lét fennmaradásához szükséges alapvető elemek, úgymint édesvíz és a termőföld, bőségesen megtalálhatók. Ezen természeti kincsek megszerzésére évszázadok óta folyik a harc a magyarság ellen, amely elsősorban az ország területének megszerzésére irányul a nemzet felszámolásán keresztül.  E törekvések bemutatása a magyarság történetének, nemzetünk eredetének, szinte az egész világot behálózó magyar nyelvű népesség eredetének megismertetésén keresztül érthető meg a legjobban.
A Háború a nemzet ellen című film alkotói pedig valós történelmi adatokkal, tényekkel próbálják meg fellebbenteni a fátylat ezekről a törekvésekről. Mi, egyszerű magyar emberek szinte el sem tudjuk képzelni milyen háttérmunkák zajlottak/zajlanak e nemzetellenes törekvések megvalósításának érdekében, részben azért mert kimaradt az oktatásból, részben pedig azért, mert elferdítve, az igazságot mélyen elhallgatva került az iskolákban oktatott tananyagba, illetve a média által közvetített információtömegbe. A film elején neves történészek, szakértők, magyarságkutatók mondják el a tényeket arról, hogy évszázadokon keresztül úgynevezett szellemháborút folytattak a magyar nemzet ellen, amelyet legfőképp a Magyar Tudományos Akadémia történelem és irodalomtudományokkal foglalkozó része mögött álló arctalan hatalmak végeznek úgy, hogy a magyar történelem adatainak, eseményeinek meghamisításával megpróbálják elvenni az identitástudatot a magyaroktól. Hiszen egy nemzet egészséges identitástudatának fenntartásához elengedhetetlen történelmének megismerése. A film középpontjában a rabló privatizáció bemutatása áll. Annak a rabló privatizációnak a bemutatása, amely az elmúlt 30 évben jellemző volt hazánkra. A közgazdászok, szakértők megpróbálják tényekkel, történelmi párhuzamokon keresztül bizonyítani mindazt a sok érthetetlen, ésszerűtlen cselekedetet, amelyek a nemzet stratégiai iparát, gazdasági területeit számolta fel és mind a mai napig számolja fel. Döbbenetes tények kerülnek napvilágra arról, ahogy a hatalom elkótyavetyélte a nemzet vagyonát, ahogy romlásba döntötte az ipart, majd a mezőgazdaságot. A lenyűgöző alkotásból kiderül, hogy több mint harminc év óta következetes, előre kitervelt ellehetetlenítés folyik a magyar nemzet ellen, amelyben a harcot a gazdaság kifosztása, a törvényesnek feltüntetett rablás, az eladósítás és egy úgynevezett látszatdemokrácia létrehozásával vívják meg nemzetünk úgymond első emberei, akik mögött nagy bizonyossággal az egész világot behálózó kapitalista nagytőke erői álltak és állnak még ma is, talán jobban, mint eddig bármikor. Rendkívüli korrajz a rendszerváltásból hasznot húzó politikai elit végnapjairól olyan szakemberek, jogászok, közéleti személyiségek előadásában, akik akkor talán fel sem fogták, és talán nem is foghatták fel, hogy micsoda erők játékszereivé váltak akaratuk ellenére.
Ezt a filmet minden magyarnak látnia kell! A kisemmizetteknek és becsapottaknak azért, hogy végre rájöjjenek, miért és hogyan süllyedt és még mindig süllyed Magyarország a 60-as évek Albániájának szintjére. A tetteseknek pedig azért, hogy szembesüljenek a tényekkel, hogy mit tettek hazájukkal. A film mentes mindenféle elfogultságtól, összeesküvés elmélettől és találgatástól, a valós tényeket közli hiteles szakemberek előadásában, írásos és vetített dokumentumok bemutatásával. Jelenczki Istvánról csak a legnagyobb elismeréssel tudok szólni azért, hogy létrehozta ezt a monumentális filmalkotást, amely végre kendőzetlenül elénk tárja  az igazságot.

Tizenegy hónapja nem látott magasságba emelkedett az infláció januárban az eurózónában, a munkanélküliség mértéke pedig tizenegy éves rekordszintre ugrott. Ennek dacára mindkét adat némileg jobb lett a vártnál.

Decemberben a munkanélküliek száma az EU egészében átlépte a 23 millió főt, 163 ezerrel emelkedve novemberhez képest. Ez uniós átlagban 9,6 százaléknak felel meg a novemberi 9,5 után. Az eurózónában kereken 10 százalékra kúszott fel az állástalanok aránya a novemberi 9,9 százalékról, s az egységes valutát használó országok övezetében ez 1998 augusztusa óta nem látott magas szintet jelent.

Az elemzők előzetesen még magasabb, 10,1 százalékos adatra számítottak, így a tényadat megjelenése pozitív meglepetésnek számít. Akárcsak a szintén pénteken közzétett inflációs mutató, amelynek értelmében az Eurostat első gyorsbecslése szerint a fogyasztói árak januárban 1,0 százalékkal emelkedtek az idei év első hónapjában 2009 januárjához képest. Az elemzők előzetesen 1,2 százalékra számítottak.

A vártnál lassúbb infláció és alacsonyabb munkanélküliség az értékelések szerint azt mutatja, hogy valamiféle kilábalás megkezdődött az eurózónában, de az egyelőre nem gyakorol komoly nyomást az áremelések irányában. A pénzpiacok mindennek fényében arra számítanak, hogy az Európai Központi Bank kormányzótanácsa soron következő kamatmeghatározó ülésén is változatlanul hagyja a rekordmélységben lévő, 1 százalékos irányadó rátát.

Bár az Eurostat első gyorsbecslése csak a kompozit inflációs mutatót közli, összetevőiről csak bő két hét múlva szolgál adatokkal, a közgazdászok körében az a várakozás, hogy a fogyasztói árak elsősorban az élelmiszerek és az energiahordozók körében emelkedtek, és ott is főleg a bázisidőszak (tehát 2009. januárjának) igen alacsony szintje miatt. Jean-Claude Trichet, az EKB elnöke az elmúlt hetekben többször is jelezte, hogy a kompozit mutató várhatóan tovább fog emelkedni a következő hónapokban, de a maginflációt meghatározó ár- és bérfolyamatok továbbra is kedvezően alakulnak, nincs ok aggodalomra az áremelkedésekkel kapcsolatban.

A fogyasztói árakkal kapcsolatban egyelőre nem áll rendelkezésre országok szerinti bontás sem. A munkanélküliségről viszont igen: eszerint decemberben (akárcsak már hosszú ideje mindig) ismét Hollandia és Ausztria büszkélkedhetett a legalacsonyabb szintű állástalansággal az EU-ban, ott rendre 4,0 illetve 5,4 százalékos rátát regisztráltak. A legmagasabb munkanélküliség pedig – szintén a korábbi hónapoknak megfelelően – ismét Lettországban (22,8 %) és Spanyolországban (19,5 %) alakult ki.

Magyarország esetében 10,7 százalékos adatról számolt be az Eurostat, a KSH pedig 10,5 százalékról – a két ráta közti eltérést módszertani különbségek magyarázzák.

Forrás: BruxInfo Portál

Már napok óta nyűglődik Lolikett autója. Autó? Nem is tudom, hogy annak nevezhető-e a ’94-es évjáratú Skoda Favorit. Talán a szürke pléhdoboz találóbb kifejezés lenne rá. A Lényeg, hogy azért még beindul - néha, már, ha éppen nem fázik túlságosan. A volt férj nagy kegyesen neki hagyta válásuk után. Ő bármikor vehet másikat. Lollal ellentétben Neki telik rá.

Szóval, alig ért haza az óvodából, épp fél csizmájával sikeresen megküzdött, amikor megcsörrent a telefonja. A kijelzőn hatalmas betűkkel villogott az ÓVODA felirat. No, fene, most jött haza onnan! Pillanatok alatt jeges rémület vett erőt rajta, hogy kicsi lányával történt valami, amikor megnyugtatta az óvó néni, hogy a kicsi Lollal semmi gond, viszont a bátyja kislánya lett beteg, akit el kellene hozni, de a szüleit nem érik el telefonon. Hogy is érhetnék el? –gondolta magában, hisz az édesanyja bement a városba a nagyobbik lánnyal, a bátyja pedig kerekes kocsijával úgysem tud érte menni. Nincs mit tenni, kezdi előröl a küzdelmet a csizmával; felhúzni azért sokkal könnyebb, mint lefelé. A kabát gombolása közben azon gondolkodott, most kezdjen neki kiásni az autót és a bejárót a hó alól, vagy ha majd visszajött? Rövid morfondírozás után döntött: túl nagy munka, az óvoda pedig alig 200 m-re van. Sietősre fogta hát lépteit, immár másodszor megtéve egy órán belül azt a rövid utat. Az óvónők már felöltöztették a gyereket, így pár perc alatt megjárta. Kislány lefektetve. Mese bekapcsolva. Tea bekészítve. Lolikett pedig kiment havat lapátolni. Alig egy órás küzdelem a fél méteres hóval és Lol átküzdötte magát a hatalmas udvaron, elérhető közelségbe került az autó és a bejáró is szabad lett. Irány a ház. Újabb küzdelem a csizmával. Gyerek alszik. Most mit tegyen? Sajnálta kirángatni a hidegbe, de az orvos csak délig rendel, így óvatosan felébresztette. Öltözés, megint küzdelem a csizmával, gyerek az autóban, biztonsági öv bekapcsolva, indulás! Kocsi indul, semmi gond. Közel harminc perc autózás után sikeresem megálltak a hét km-re lévő szomszéd község orvosi rendelője előtt, ahol Lol édesanyja már várta a gyereket. Bementek a rendelőbe, Lol pedig kint maradt az autóban, és várt. Már vagy húsz perc eltelt, de még mindig nem látta őket kijönni, pedig telefonon beszélt az orvossal, mielőtt elindultak. Lol kezdett fázni. Beindította az autót. Azaz csak indította volna, mert az autó nem indult. Hogy az a ……!- gondolta és a világításra pillantott. Megint úgy hagyta! Akksi lemerült. Mama végre jön a gyerekkel, de most mi legyen? Az élet sok mindenre megtanította Lolt: tudott apró rongyokból díjnyertes jelmezt varrni, fadarabokból madáretetőt barkácsolni, fát vágni, sőt még villanyt is tudott szerelni, ha kellett, de az autószereléshez nem értett. Gyors telefon. Apu tanácsot ad: kérjen meg valakit, hogy tolja meg az autót. Jó tanács, de kit kérjen meg? Körülnéz, pár méterre a falu központjában közmunkások lapátolják a havat. Kiszáll és elindul feléjük. Közelebb érve a kreolbőrű férfiak közül néhányan régi ismerősként üdvözlik, a többiek viszont pillantásra sem méltatják. Valamikor régen osztálytársak voltak. Sok éve nem találkoztak, de még mindig olyan kedvességgel és tisztelettel fogadták Lolt, mint akkor régen az iskolában. Üdvözlés és néhány kíváncsi kérdés. Lol mesél, közmunkások hallgatnak, majd közmunkások mesélnek, Lol hallgat. Pár perc után az autóra terelődik a szó. Kérni sem kell őket, segítenek megtolni a szürke bádogkasznit. Autó beindul. Lol boldog. Megköszöni a segítséget és hazaviszi anyut meg a gyereket. Apu már a kapuban várja őket. Motorháztető nyit, apu szerel: régi akksi ki, új be. Hiába! Jó dolog, ha az ember lányának még van apukája és még egy pót akksi is akad a háznál.